Virtuális utazás Európában

2005 | Köznevelés | interkulturális tapasztalat, mobilitás, nyelvtudás | Győr-Moson-Sopron | II. Rákóczi Ferenc ÁMK, Győrújbarát

Érintett tantárgy(ak): informatika,történelem
Címkék: Vizuális készségek, Szóbeli szövegértés, szövegalkotás, Írásbeli szövegértés, szövegalkotás, Önálló tartalom és információgyűjtés, feldolgozás, Problémamegoldás, Kreatív gondolkodás, Személyes és társas készségek, Önálló munkaszervezés, Fejlesztő értékelés, IKT eszközök alkalmazása a tanórán, Kooperatív megközelítés, Nem szakrendszerű óra, Projektszerű megvalósítás, Játék, Csoportdinamika kialakítása

2002-ben indult a Comenius projekt, amelyben partnerként csatlakoztunk norvég, német, osztrák és olasz iskolákhoz. A német iskola volt a koordinátor, a projekt témája a norvégok ötlete volt.

A projekt lényege, hogy a tanulóink minden tanév márciusában két héten keresztül virtuális utazást tettek egymás országában az internet segítségével, feladatlap alapján. Az utazás tartalmát évenként változtattuk. Az első évben minden partner megadott öt-hat várost az országából. Ezeket a településeket kellett „meglátogatni”, kéthetes utazást tervezni szállással, utazással, költségvetéssel együtt, összegyűjtve az országokról az általános információkat is. Mi a Világörökség magyarországi helyszíneit adtuk meg. A második évben az országra jellemző konkrét eseményeket látogatták meg a résztvevők. Mi például a Sziget fesztivált, a Győri Nyár programjait és a Forma 1 magyarországi futamát ajánlottuk. A harmadik évben történelmi utazást tettek diákjaink a huszadik században. Több témakörben, a művészet, a sport, a tudomány, a technika, a divat, a történelem területéről adtunk meg egymásnak eseményeket, személyeket. A partnereink választhatták az Aranycsapatot, Vasarely vagy Szentgyörgyi Albert munkásságát, a győri kajak-kenus életet, a magyar korona történetét vagy éppen az úttörőmozgalmat. Míg az első évben még papír alapon készült a feladatlap, a harmadik évben már a gyerekek által készített prezentáció tartalmazta a témákat, amit feltettünk az internetre.

A projek indulásakor Magyarország még nem volt európai uniós tagállam. Mi felnőttek is csak ismerkedtünk az Unió lehetőségeivel. Eredetileg nem tartozott a projekt fő célkitűzései közé az uniós ismeretek átadása, de menet közben tanárok és diákok egyaránt megtapasztaltuk, mit jelent az uniós tagság. Erre az időszakra esett hazánk belépése az Unióba, amit a partnereink velünk együtt ünnepeltek 2004. május 1-jén egy projekttalálkozón, Ausztriában, ahova már nyitott sorompójú határon mehettünk át. A diákjainkkal is sokat beszélgettünk a témáról, hiszen mindenkinek fontos és új volt az uniós tagságunk.
Minden évben minden csapat útinaplót készített a választott témából. Az első évben ez az útinapló még papíron készült angolul és magyarul, sok-sok képpel, rajzzal. Második évtől már PowerPoint bemutató formájában, melyek felkerültek az iskolák honlapjaira. Ezek ma is fellelhetők honlapunkon a baratiamk.hu archívumában. Ez a munka indította el iskolánkban az informatikai fejlődést. Ezért lett honlapunk, ez ösztönzött bennünket, hogy bővítsük az internethálózatunkat. A kezdeti négy gépes hozzáférésről húsz gépre fejlesztettünk az első év után.

Újszerű volt a projektben az, hogy minden év márciusában, minden partneriskolában ugyanabban az időben, két héten keresztül a tanulók a projekten dolgoztak a tanítási órák helyett. A feladatlap, melyet megkaptak, csupán “sorvezető” volt, igazából a fantáziájukra volt bízva, mi kerül az útinaplóba. Nálunk négy osztály vett részt a munkában. A projektmunka során a gyerekek között hamar kialakult, ki kivel tud jól együtt dolgozni. Voltak három, négy, vagy öt fős csapatok, de voltak, akik párban, esetleg egyedül dolgoztak. Minden csapat választott témát, majd minden reggel meghatározták az aznapi feladatot, a nap végén pedig mindenki beszámolt az elvégzett munkáról. Könyvekből, az internetről és a partner diákoktól szerezték be a szükséges információkat. Kettős feladatuk volt: egyrészt ismerniük kellett a saját témájukat, hogy angol nyelven tudjanak válaszolni a feltett kérdésekre, másrészt a projekthét alatt el kellett készíteniük az útinaplót a partner országok ajánlatából. A lényeg, hogy a gyerekek megtanultak önállóan ismereteket szerezni, ezeket prezentálni, ráadásul a tanult idegen nyelven. Meg kellett tanulniuk csapatban dolgozni, a feladatokat megosztani, a munkájukért felelősséget vállalni. A munka közben megismerték a partner országok kultúráját és életét, miközben ők is bemutathatták a sajátjukat.

A projekt során nem volt szükség plusz motivációra, sem osztályzásra, mert kivétel nélkül minden gyerek izgalmasnak találta a feladatokat, az alkotást, a csapatmunkát. Kiderült, hogy mindenki képes valamit hozzátenni a közös tevékenységekhez, még a tanulásban akadályozott vagy sajátos nevelési igényű tanulók is megtapasztalták, hogy értékes, elismerésre méltó munkát végeznek. Az elkészült útinaplókra nagyon büszkék voltak. Mi tanárok facilitátor szerepet töltöttünk be, nem a hagyományos tanár-diák kapcsolat dominált. A második hét végén bemutatták egymásnak a naplókat, és kiértékelték a saját munkájukat. Mindenkinek egy-egy oklevéllel és egy nagy tortával köszöntük meg a közös munkát.

A partnerekkel minden év májusában, projekttalálkozón mutattuk be egymásnak az elkészült munkákat. Nem volt rangsorolás, minden munkát értékesnek ítéltünk, hiszen azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek felülmúlták önmagukat. Ilyenkor értékeltük az éves munkát, és megbeszéltük a fejlődés lehetőségeit is.

A projekt egyik legnagyobb hozadéka a diákok számára a személyes találkozás lehetősége volt. A három év alatt 1-1 hétre osztrák, illetve olasz gyerekekkel szerveztünk cserelátogatást. A harmadik év végén nálunk találkozhattak a három iskola diák képviselői. A tanárok évente háromszor találkoztak, ilyenkor mindig másik iskola volt a vendéglátó. Nálunk kétszer volt projekttalálkozó. Ezek a látogatások hatással voltak az iskola diákjaira, a tanári karra és az egész település közösségére. Kinyílt a világ számunkra, és megtapasztaltuk mi is, a gyerekeink is, a településünk lakói is, hogy büszkén vallhatjuk magunkat európai polgárnak. Beleláthattunk egymás kultúrájába és életébe, és mi is megmutathattuk az értékeinket. Sokkal reálisabb képet kaptunk és adtunk, mintha csak turistaként jártunk volna bármelyik országban. Igaz barátságok születtek.

Kipróbáltunk egy új munkamódszert, a projektmunkát, ami újfajta szemléletet jelentett a pedagógusoknak. Ennek hatására ma már éves munkánk része az egész iskolára kiterjedő projekthét. Egy-egy projekthéten 8-10 témát dolgozunk fel a gyerekekkel, a legkülönbözőbb témákban. A felső tagozatosok megválaszthatják, melyik projektben akarnak dolgozni. A projektmódszer beépült a mindennapjainkba is. Az informatikai fejlesztésünk az iskolában szintén ekkor kezdődött el.

A projekt sikere bátorságot adott a tanároknak, hogy nyitottak és innovatívak legyenek, tisztában legyenek saját értékeikkel.
A projektben részt vevő gyerekek ma már huszonévesek. Hiszem, hogy megmutattuk nekik saját értékességüket, az információszerzés sokféle lehetőségét. Megtapasztalták a nyelvtudás fontosságát, és magabiztosan eligazodnak Európában, a világban. Azt gondolom, a projekt által már 2005-ben felkészítettük őket az egész életen át tartó tanulásra.

Valastyánné Rábl Stefánia
koordinátor