A német középfokú szakképzés tanulmányozása építési és vegyipari szakmacsoportban

2010 | Szakképzés | természettudomány | Baranya | Polláck Mihály Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium

Érintett tantárgy(ak): fizika,kémia
Címkék: Önálló tartalom és információgyűjtés, feldolgozás, Problémamegoldás, Kreatív gondolkodás, Személyes és társas készségek, Önálló munkaszervezés, Kooperatív megközelítés, Nem szakrendszerű óra, Projektszerű megvalósítás, Csoportdinamika kialakítása, Kísérletezés

Az átalakuló szakképzésben fontos, hogy a közreműködők – fenntartó, kamarák, képzőhelyek, iskolák – együttműködése a lehető leghatékonyabban történjen. A képzés folyamatai és azok finanszírozása a duális szakképzésben tapasztaltabb országokban, így Németországban már jól működnek. Ezért szakmai tanulmányi utunk célja is leginkább ilyen irányultságú volt: a német középfokú szakképzés gyakorlatának tanulmányozása; az iskolák és a szakképzésben részt vevő partnerek közötti kapcsolat vizsgálata; a német kamarák szakképzésben betöltött szerepének megismerése; hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű tanulók szakképzésbe integrálásának tanulmányozása; új szakmai ismeretek szerzése; résztvevők szakmai idegen nyelv tudásának fejlesztése az építész és vegyipari szakmacsoportokban.

Iskolánkban, a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium építész szakmacsoportban magasépítő technikus, valamint építőipari szakmák (ács, kőműves és hidegburkoló, festő-mázoló és tapétázó), a vegyipari szakmacsoportban általános vegyipari laboratóriumi technikus szakmák képzése folyik. A természettudományos projekt segítette a műszaki szakképzésben a természettudományi tantárgyak szerepének hangsúlyozását. A kémia, a fizika a projektben részt vevő szakmacsoportok alapvető tantárgyai. E két tantárgy alapjait a szakképzésben, a gyakorlatban alkalmazzák diákjaink; a labortechnikusok a kémiát, a magasépítő technikusok a fizikát a mechanikában és a statikában.

A szakmai tanulmányúton résztvevők összetétele tükrözte a szakképzésben érintett intézmények sokszínűségét, így bevontuk a szakképzésben dolgozó tanárokat, oktatókat, az iskola igazgatóját és helyettesét, a fenntartó – Pécs város önkormányzata – szakképzésért felelős vezetőjét, valamint a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara szakképzésért felelős személyét. A speciális nevelési igényű, hátrányos helyzetű tanulók szakképzésbe integrálásásnak (németországi partnerek a Berufsschule Erding, Eberhard-Schök-Stiftung Baden-Baden) és a kamaráknak a szakképzésben betöltött szerepének tanulmányozása (HVK Augsburg) mindkét szakmacsoport számára közös program volt.
Az építész szakmacsoport résztvevői a fenti célok érdekében több különböző szakképző centrumba, iskolába (pl. a Bauinnung Donau Ries Nördlingen, Ausbildungszentrum Bühl, Fachschule für Bautechnik der LH München) látogattak el, és az EU normák szerinti építőanyagok, a hő, hang, nedvesség elleni szigetelés új technikáit ismerték meg.
A vegyipari szakmacsoport tagjai a Berufsschule für Zahntechnik Chemie-, Biologie- und Drogerieberufe és partnereinél (Landesanstalt für Landwirtschaft; Technische Universtät München) a műszeres analitikában használatos legújabb mérőműszereket, valamint az intézmények minőségbiztosítási rendszerét is tanulmányozták.

Pedagógiai szempontból is szolgált újdonsággal az együttműködés. A német partnerek a tanulási folyamatot körfolyamatként látják ebben a rendszerben. Munkaszituációkat teremtenek a diákoknak, amit egy gyakorlati példán keresztül szemléltettek nekünk. Három diáknak csapatban meghatározott idő alatt egy sampont kell legyártaniuk. Irodalomként az internet, szakkönyvek állnak rendelkezésre. Az első lépés, vagyis a cél megfogalmazása a tanár feladata, majd a csapattagok önállóan információkat gyűjtenek, terveket készítenek, találkoznak és a terveket egyeztetik. A legjobb elemeket összefésülik, megvitatják a szaktanárral, aki esetleges módosításokat eszközölhet. Az utolsó lépés, hogy megvalósítják a feladatot a kért eszközökkel és vegyszerekkel, önértékelést végeznek, dokumentálnak, majd a végén értékeli a munkát a tanár is. A pedagógus szerepe ebben a folyamatban tehát a feladat kijelölése és a kontroll.
Ez a módszer több kreativitást és önállóbb munkát igényel a diák részéről, mint a magyar módszerek, ahol egy kész receptúra alapján dolgoznak a tanulók. A módszer átültethető az itthoni gyakorlatokba is, de kizárólag erre a módszerre nem lenne eredményes hagyatkozni.
A kinti pályakezdő fiataloknak valódi munkahelyen kell megállni a helyüket, ahova szerződés köti őket és díjazásban részesülnek, hamarabb fel kell nőniük a feladatokhoz, mint a magyar diákoknak. A munkára nevelés leghatékonyabb módszere ez, és magas szintű gyakorlati képzésben részesülnek így. A diákok érdekeltek a saját képzésükben, és a képesítés minél hamarabbi és minél nagyobb szaktudással való zárásában, hiszen a képzőhelyen jó eséllyel munkahelyekre pályázhatnak.
Hátrányként megemlíteném, hogy előfordulhat a képzőhelyek specializációja miatt, hogy adott tanuló esetében is főleg a speciális szakmai tudást erősítik és kevésbé általános tudást kapnak a diákok a képzés során.
Mindenképpen pozitív a német fiatalok mobilitása. A kiváló képzés egy városban nagyon nehezen megoldható, így sokat utaznak az országon belül, kollégiumban laknak, önállósodnak.

Talán a legérdekesebb szempont, amit a programok során megismertünk, a vállalkozások és a diákok, tanárok-oktatók motiváltságának kérdése. A tevékenységek során mi is tapasztaltuk, hogy motivált tanár-motivált diák összetételben mennyivel egyszerűbb és hatékonyabb az oktatási folyamat. Láthattuk azt is, hogy a német építőipar hogyan teremt piacot a szakmával rendelkezőknek, azaz rengeteg felújítási munkát végeznek, amihez sok-sok szakma szakembereire van szükség. A vegyipar kevésbé érezte meg a válságot, így a diákok érdeklődése az iparág iránt folyamatosan magas. Ezért a pedagógus kollégák számára legfontosabb az volt, hogy megismerjék az oktatási folyamatban részt vevők feladatait és azok végrehajtási hatékonyságát, illetve azt, hogy ők, illetve a diákok a folyamat végén mennyire elégedettek. Azt látjuk, hogy a kollégáink kreatívabbak, bátrabbak új módszerek alkalmazásában. A legnagyobb pozitívumként talán a szakmák elismerését emelném ki. Németországban egy jó szakmunkás társadalmi megítélése és anyagi megbecsülése azonos egy diplomás emberével.

A szakképzésszervezés megismerése, a rendszerben közreműködők helyének, feladatának, motiváltságának, elismerésének kialakult tiszta folyamatait ismerhettük meg, így törekedhetünk ennek hazai megvalósítására. A projekt során betekintést nyerhettünk a németországi szakképzési rendszerbe. A jól működő duális képzés kialakulásához hosszú utat tettek meg a német partnerek is. A módszer a legköltségesebb oktatási rendszerek közé tartozik, de sikerességéhez nem férhet kétség, hiszen az igényeket a gazdasági szereplők alakítják. Az iparnak jól képzett szakemberekre van szüksége, így részt is vállal ezek képzésében.
A projekt eredményeinek átültetése a gyakorlatba, azok alkalmazása a pedagógusok és a képzőhelyi oktatók kezében van, mert ha ők a mostohább körülmények ellenére is keresik az alkalmazható fogásokat az itthoni helyzetekben, akkor érdemes az ilyen programokat megszervezni.

Stier Éva