SzocioTúra kreditpontokért

2011 | Felsőoktatás | | Budapest | Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar

A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kara 2011-ben indította útjára hároméves Erasmus intenzív programját. Az Interdisciplinary Training on Social Inclusion című kurzus olyan jövendőbeli szakemberek számára nyújt tanulási lehetőséget, akik munkájuk során emberekkel foglalkoznak majd, embereken fognak segíteni. A projekt első állomása Budapest volt, a következő helyszín Lisszabon, azt követően pedig Brüsszel lesz. A projektben részt vevő magyar, belga, portugál, olasz, finn, török és román hallgatók nem szokványos tanulási helyzetben találták magukat ez év májusában. A program koordinátorát, Dobos Attilát kérdeztük az eddigi tapasztalatokról.

Kik számára jött létre ez a tíznapos kurzus?

Az intenzív program résztvevői azok a hallgatók, akik szociális munkásként, egészségügyben dolgozó szakemberként és tanárként fognak dolgozni. A cél az volt, hogy a kurzus folyamán olyan kompetenciákat sajátítsanak el, amelyek segítik őket abban, hogy jövendő munkájuk során érzékenyebben reagálhassanak anyagi, egészségügyi, szociális vagy kulturális okból perifériára szorult emberek, azaz kisebbségek, migránsok, szenvedélybetegek, hajléktalanok problémáira.

Mi a projekt háttere?

A projekt alapjául a 2002-ben indult Interdisciplinary Course on Intercultural Competencies (ICIC) című Erasmus tantervfejlesztési projekt szolgált. A Semmelweis Egyetem a projekt disszeminációs fázisában, 2006-ban csatlakozott a projektet működtető hálózathoz. A mostani, 2011-ben elindult intenzív program ennek a projektnek a keretén belül született tanulási modell továbbfejlesztése. Jelenleg részben régi, részben új konzorciumi tagokkal dolgozunk együtt.

Mi volt az oktatás koncepciója?

Az első héten osztálytermi keretek között dolgoztunk, de figyeltünk arra, hogy az elméleti felkészítés is interaktív formában történjen. A klasszikus frontális oktatás csak egy kis részét képezte az oktatásnak. A hallgatók workshopokon vettek részt, a tanulás részét képezte filmelemzés, esettanulmányok megbeszélése, szituációs játékok is. Mindezt nem osztálytermi keretek között zajló gyakorlati tanulás egészítette ki, a hallgatók több napon keresztül reggeltől estig terepen voltak.

Pontosan hogyan zajlott ez?

A várost, azaz Budapestet a mi szempontunkból érdekes körzetekre osztottuk fel, ezeket járták be a hallgatók hétfős kiscsoportokban. A túra előtt alapinformációkat kaptak a kerületről, valamint egy-egy helyi vezető és az oktatóink közül egy-egy tutor is csatlakozott a csoportokhoz. A helyi vezető az adott környék jó ismerője, az ő feladata a hallgatók segítése, ha például nyelvi akadályokba ütköznek, vagy nem láthatnak olyan probléma mögé, amely az adott hely természetéből fakad. A tutor a hallgatók tevékenységét figyeli, és segíti őket, ha elakadnak valahol. Vele egy nap legalább kétszer kellett konzultálniuk a hallgatóknak. A túra résztvevői a várost bemutató útitervet készítettek. Természetesen nem a látnivalókat, a turisztikai érdekességeket kellett bemutatniuk, hanem az adott környezetben megfigyelhető kulturális, szociális, gazdasági különbségeket, az adott térségben megjelenő kirekesztés alakzatait. A feladat nemcsak a problémák megnevezése volt, hanem azt is be kellett mutatniuk, hogy milyen intervenciók történtek már és mit lehet még tenni a kirekesztett emberek visszacsatornázásra és befogadására. A túráról leírást és kis térképet csináltak, bejelölték a túraútvonalat, megjelölték, hogy kikkel érdemes beszélni, milyen intézményekbe lehet látogatásokat szervezni. Ezt követően mind a négy csoport egy másik csoportnak adta át az így elkészült túratervet, és a másik csoport az alapján járta végig a körzetet.

Milyen más tanulási módszert alkalmaztatok még?

A teljes tanulási folyamatban rendkívül fontos elem a reflektivitás. A hallgatók reflexív naplót vezettek a túra során, minden nap, minden programról. Leírták, mit tanultak, mit láttak, mi volt hasznos, mi volt új, milyen elvárásaik voltak egy dologgal kapcsolatban, és mi az, amit ehhez képest megtapasztaltak. A cél az, hogy folyamatosan arra késztessük őket, hogy reflektáljanak mindarra, ami történt. A tapasztalatokat aztán közösen is megbeszéltük. További hangsúlyos módszertani eleme a projektnek a porfólió készítése, ami szintén reflexióra épülő projekt. Azt kértük a hallgatóktól, hogy a projektbe való kiválasztásuk pillanatától egészen az utolsó napig dokumentálják az összes élményüket, reflektáljanak arra, hogy mi újat, jót tanultak, mi okozott esetleg problémát. Nem egyszerű a feladat, mert csoportmunkában történik mindez, és bizony nem egyszerű, ha hét különböző országból származó diáknak kell saját élményeiből és tapasztalataiból egy közös fél órás prezentációt összegyúrni.

A program során kerültek a hallgatók olyan helyzetbe, amikor a tanult és tudatosított stratégiákat élesben kellett használniuk?

A város említett módon történő felfedezésének lényege, hogy a hallgatók valamilyen helyzethez közel tudjanak kerülni. Ha például elmennek egy hajléktalanszállóba és ott boldogulni akarnak valakivel, akkor az bizony nagyon sok a kurzuson tanult kompetencia alkalmazását igényli. A hallgatóknak meg kell küzdeniük előítéleteikkel, fel kell függeszteniük előzetes elvárásaikat annak érdekében, hogy azoknak az embereknek a helyzetébe, perspektívájába képesek legyenek valamelyest belehelyezkedni. Képesnek kell lenniük arra, hogy feltételezzék, nemcsak az a referenciatartomány létezik, amit ők ismernek, hanem sok más egyéb is. Fel kell tudniuk függeszteni morális ítéleteiket egy ilyen látogatás során. Tehát rengeteg olyan képesség van, amelyek nélkül nem tudnak közel kerülni az adott helyzetekhez.

Mi volt a hallgatók véleménye a kurzusról?

A projekt fontos részét képezi a tevékenység folyamatos nyomon követése, kíváncsiak vagyunk a hallgatók véleményére. A résztvevők szavaival élve életre szóló élmény volt a kurzus. Talán túlzásnak tűnik, de az biztosan elmondható, hogy azok a hallgatók, akik hasonló intenzív programokban vesznek részt, egytől egyig sokkal aktívabbak nemzetközi projektekben. Most is volt két önkéntes hallgatónk, akik korábban Helsinkiben voltak egy IP-n. Ők keresik az alkalmat, hogy külföldi hallgatókkal legyenek együtt, beszélgessenek és megosszák velük véleményüket, segítsenek nekik.

Nektek, oktatóknak mi újat és hasznosat adott a program?

A tudástranszfer a legerősebb oldala egy ilyen jellegű nemzetközi együttműködésnek. Nagyon jó dolog megtapasztalni mások problémáit, örömét és problémamegoldó stratégiáit. Nagyon jó, hogy mindezt együtt csináljuk, támaszkodunk egymásra. Itt volt közel negyven ember, aki valamilyen motivációból fakadóan együttműködött egymással és együtt dolgozott azon, hogy valami igazán jól sikerüljön, és jól érezzük magunkat közben. Szerintem ez csodálatos dolog. Az emberek életében és munkájában szükség lenne több ilyen élményre, hogy többen is megtapasztalják, milyen gyümölcsöző tud lenni, ha együtt dolgozunk másokkal, elfogadjuk mások véleményét és hozzáállását, tanulnak tőlük. Nagyon jó érzés közösen összeadni valamit, ami aztán életre kel és működik.

Az Erasmus intenzív program (IP) olyan rövid tanulási program, amely bármelyik szakterülethez kapcsolódóan legalább három ország felsőoktatási intézményének részvételével jön létre. A részt vevő hallgatók tömbösített kurzus keretében együtt tanulnak legalább tíz napon keresztül, nemzetközi környezetben. Az intenzív programnak tanulási lehetőségek, készségfejlesztés, információ hozzáférés szempontjából jelentősen újat kell nyújtania a részt vevő tanárok és diákok számára. Az intenzív programok hangsúlyosan interdiszciplináris módon közelítenek meg egy bizonyos szakterületet. Az IP lehet egyszeri tevékenység, de legfeljebb három éven keresztül ismétlődhet is. A kurzusok sikeres elvégzéséért a hallgatók kreditpontokat kapnak, amelyeket küldő intézményük elfogad.