Nemformális módszerekkel született újjá az ifjúsági párbeszéd is
2020 | Ifjúsági terület | | Budapest | Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzati Társaság
A „(Be)Vonzó?” Című projekt legfőbb erőssége, hogy egyegy település fiataljai együtt alakíthatják a jövőjüket a helyi döntéshozókkal. Az eredményekről és a tanulságokról, az öltönyökről és a farmerről a projekt koordinátorával, a Gyermek és Ifjúsági Önkormányzati Társaság elnökével, Gulyás Barnabással beszélgettünk.
|
Intézmény neve: Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzati Társaság Projekt címe: (Be)Vonzó? |
A projektetek nevéről több minden is beugrik az embernek. Mire utal pontosan a (Be)Vonzó?
2016-ban törökbálinti fiatalokkal közösen dolgoztuk ki ezt a programot. Az volt a kiinduló kérdésünk, hogy milyen alternatívákra van szükség az agglomerációban ahhoz, hogy aki szeretné, helyben tölthesse el a szabadidejét? Milyen programokat kellene helyi szinten szervezni ahhoz, hogy a fiatalok ne menjenek automatikusan a fővárosba? Ez volt ugyanis az az igény, ami erőteljesen megmozgatta a fantáziájukat. Erre alapoztuk az ifjúsági párbeszéd projektet.
Milyen ötletekből születtek azóta a legjobb eredmények?
Budakeszin megújult az ifjúsági tanács, és a párbeszéd hatására a fiatalok és a döntéshozók közös programokon kezdtek el dolgozni. Törökbálinton a fiatalok véleményei alapján és az ő bevonásukkal készült el a helyi ifjúságpolitikai koncepció.
Mit értesz azon, hogy fiatalok?
A (Be)vonzó? első megvalósításában főként a középiskolás és egyetemista fiatalokat mozgatta meg. A második fázisban inkább a 13-16 éves és a már fiatal felnőtt 25-30 éves fiatalok vállalnak szerepet.
A már említett második szakasz ősszel indult el. Mik lettek ezúttal a célkitűzések?
A fő célunk ezúttal a fiatalok aktivizálása volt. Szerettük volna elérni, hogy a döntéshozatali folyamatokba felkészülten tudjanak bekapcsolódni, és erre a döntéshozók részéről is legyen nyitottság. Ehhez ismét szükség volt helyi kezdeményezésre: ezúttal az Orosházi Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat tagjaiban merült fel az igény a jól működő párbeszédre a helyi ügyekről.
Milyen állomásai vannak az együttműködésnek az első egyeztetéstől a projektek megvalósulásáig?
Van egy úgynevezett nyitó eseményünk, amire a pályázatban szereplő településekről érkeznek a résztvevők. Ide bárki eljöhet, aki érez magában érdeklődést és nyitottságot a helyi ügyek iránt. Azonban fontos kikötésünk, hogy legyen a csapatban fiatal, fiatalokkal foglalkozó szakember és helyi döntéshozó is. A nyitó eseményen ezután különböző témákat dolgozunk fel, köztük például ezt: hogyan lehetne fellendíteni a közösségi életet helyi szinten? Hogyan lehetne bevonni a fiatalokat az őket érintő kérdésekbe? Innen jutunk el egy-egy konkrét ötlethez, majd ezt követik az úgynevezett mérföldkő események, melyek célja a folyamatkövetés. A (Be)vonzó? II-be már beiktattunk plusz kettő, főleg tanulási célú, de döntéshozókkal zajló szimulációs eseményt is. A projekt legeslegvégén pedig közösen értékeljük a tapasztalatokat.
Nézhetünk minderre egy konkrét példát?
A biatorbágyi fiatalokban például felmerült, hogy jó lenne egy helyi éjszakai buszjárat, különben nem tudnak éjjelente hazajárni. Ezt jelezték a projekt keretében szervezett ifjúsági fórumon a helyi vezetőknek. A részleteket az önkormányzat dolgozta ki, de továbbra is kikérték a fiatalok véleményét. Ennek eredményeként ma már éjszakánként is rendszeresen közlekedik a helyi busz.
A települések mások kezdeményezéseit is megismerhetik a projekt során?
Igen, erre kifejezetten törekszünk. Tapasztalatunk ugyanis, hogy az egyik legnagyobb segítség a partnerek számára, ha konkrét ötleteket és konkrét jó példákat látnak. Ezért is fontos, hogy a települések közvetlen közeléből vonjunk be a partnereket, a járási szint mintegy szomszédi viszonyként jelenik meg a projektben. Ennek jótékony ereje van a projektet követő időszakra is, hiszen kiépül egy jól működő kapcsolatrendszer.
Ti vagytok a projekteknek a szakmai mentorai is. Ez azt jelenti, hogy adott esetben tőletek is elindul egyegy új kezdeményezés?
Igen. Sokszor előfordul, hogy valaki, aki már ismer minket, előáll egy ötlettel. Ilyenkor az adott települést, illetve a környező településeket már mi magunk keressük meg. Amennyiben nyitottságot tapasztalunk, hivatalosan is felkérjük őket partnerünknek. Szintén mi vagyunk azok, akik pályázunk, így tőlünk érkezik a forrás is. Csak akkor engedjük el a projekt résztvevőinek a kezét, amikor úgy látjuk, az elért eredmény a projekt után is fenntartható. Összességében tehát egyfajta katalizátor szerepet töltünk be.
Mit tartasz a projekt legfőbb sikerének?
Számomra az igazi sikert az jelenti, hogy ezeknek az egyeztetéseknek a során rájönnek a felek, hogy a közös gondolkodásból, közös párbeszédből átütő erejű és kézzel fogható programok születnek. Emlékezetesek az ehhez hasonló visszajelzések fiataloktól is, döntéshozóktól is: „Nem gondoltam volna, hogy ezeken az egyeztetéseken ilyen jól fogom érezni magam!” Mert ugyan már harminc év eltelt a rendszerváltás óta, a párbeszédben a mai napig nincs még elegendő tapasztalatunk.
Ehhez a szemléletváltáshoz szükség volt új, nemformális módszerekre is?
Természetesen. Épp ezért a már említett közös eseményeken rengeteg gyakorlatot, vitahelyzetet, műhelymunkát szervezünk, amik segítik a közös gondolkodás, illetve a partnerség kialakulását. A program maga is párbeszédre épül, hiszen a tárgyalt témákat, az átélt élményeket fel kell dolgozni, ehhez pedig különböző értékelő módszereket használunk. Ugyanakkor óvatosnak kell lennünk, hiszen a résztvevőink általában nem találkoztak még nemformális tanulási módszerekkel korábban.
Mi történik a döntéshozók pozíciójából adódó hierarchiával?
A hierarchia egy ponton szinte teljesen eltűnik, legalábbis mellékessé válik. Ennél jóval fontosabbak a közös célok, illetve az elvek, például a már említett partneri viszony. Annak a megtapasztalása, hogy itt mindenki tanulhat a másiktól. Ez a változás egyébként a résztvevők megjelenésén is látszik.
Az öltönyök helyét átveszi a farmer?
Pontosan. Az, hogy ez mennyit számít, számomra is fontos felismerés volt. De ugyanígy gondolkodott a sokgyermekes alpolgármester, és velünk együtt sok más hivatalban dolgozó szakember.
Említetted a tanulás fontosságát. Mi az, amit ti, mint szakmai mentorok, tanultatok a projekt során?
A (Be)vonzó? második fázisában bevezettünk néhány változást, amit az első szakasz tapasztalatai miatt éreztünk fontosnak. Ma már például sokkal szigorúbbak vagyunk az elvárásainkban. Korábban is fontosnak éreztük, hogy az önkormányzatok részéről már a projektfázisban legyenek garanciák a hosszú távú fenntarthatóságra, ma már azonban jóval több elköteleződést, illetve konkrét garanciát várunk. Ez lehet például egy helyi rendelet arról, hogy az önkormányzat vállalja a megépült ifjúsági ház fenntartását, de dönthetnek úgy helyi szinten, hogy kineveznek egy ifjúsági referenst. Mindezt teljesen rájuk bízzuk. A lényeg, hogy az új kezdeményezés megmaradjon, függetlenül attól, hogyan cserélődnek a helyi döntéshozatalban az emberek. De ugyanilyen változás a második szakaszban a már említett fejlesztő eseményünk is, amit azért éreztünk fontosnak, mert rájöttünk, hogy a partnereinknek szükségük lehet plusz szakmai segítségre tőlünk a projekt során. És változott a projekt felelőseinek az aránya is. Korábban két helyi fiatal és egy döntéshozó jelentette a legszűkebb szakmai csapatot. Mára ez az arány 2:2 lett.
Még egy év van hátra a projektből. Mivel lennél elégedett 2020 végén?
Ha elindulna a (Be)vonzó III. Illetve, ha esetleg pályázatok nélkül, az önkormányzatok saját erőforrásai jelentenék a hátországot. Ahogy elnézem a mostanra kialakult érdeklődést, szerencsére erre minden esélyünk megvan.
Bakóczy Szilvia
