MIT NYERT A RÉGIÓ AZ UNIÓS CSATLAKOZÁSSAL? - Az új generációnak a közös Európa a hétköznapokban megélt valóság
2020 | | aktív állampolgárság | Győr-Moson-Sopron | MIT NYERT A RÉGIÓ AZ UNIÓS CSATLAKOZÁSSAL? - Az új generációnak a közös Európa a hétköznapokban megélt valóság
Négy ország testvértelepüléseinek képviselői találkoztak, cserélték ki tapasztalataikat és ünnepelték együtt az uniós csatlakozás évfordulóját a Merre tovább Európa? projekt keretében. Varga Gáborral, a háromnapos találkozónak otthont adó Tényő polgármesterével beszélgettem.
|
Merre tovább Európa? – Tizenöt éve csatlakoztunk Az Európa a polgárokért program keretében valósult meg a Merre tovább Európa? című projekt. A szlovák, román, osztrák és magyar testvértelepülések találkozóját és tapasztalatcseréjét a Győr-Moson-Sopron megyei Tényőn, az Európai Unióhoz történő csatlakozás tizenötödik évfordulóján, 2019. június 7-9-ig rendezték meg. A találkozó közel nyolcszáz résztvevőjéből százhatvanan a testvértelepülésekről érkeztek: a szlovákiai Kisudvarnokról, a romániai Mezőmadarasról és az osztrák Lavamündből. |
Beszélgetésünkkor éppen a szlovákiai testvértelepülésükről, Kisudvarnokról érkezett haza. Mi járatban volt?
Két közös pályázat beadásán is dolgozunk jelenleg, ezúttal a falu központjának térkövezése és a temetőnkben az urnafal és a temetőkapu rendbehozatala a célunk. Tehát a közös munka a nyári testvértelepülési találkozó lezárásával nem ért véget, sőt, ráadásul jóval régebbre is nyúlik vissza. Tíz éve osztjuk meg egymással kulturális kincseinket, így például Kisudvarnok minden ünnepségre meghívja dalkörünket, együtt emlékezünk meg március 15-ről, falunapokon és Pünkösdkor is mindig ott vagyunk, ahogy a szlovákiai faluban rendezett kórustalálkozókon is. Sok barátság szövődött nyugdíjas klubjaink és a két iskola tanári kara között szintén. A múltban is pályáztunk már közösen, ennek köszönhetjük például, hogy a polgármesteri hivatalaink épülete környezetkímélő energiával, azaz napelemekkel működik. Mindez szintén európai uniós projekten keresztül valósulhatott meg.
Miért fontos egy olyan kistelepülés számára, mint Tényő, hogy ne csak a saját régiójában, hanem szomszédos országok, sőt, egész Európa horizontján is elhelyezze magát, és kapcsolatokat építsen?
Tizenöt éve, amióta Magyarország csatlakozott, Tényőn a fejlesztések java részéhez valamilyen uniós forrás is hozzájárult: új kultúrházunk, a Makovecz-stílusú óvodánk vagy éppen a december elsején induló bölcsődénk alapításához. De a tényői családok mindennapi életében is kézzelfoghatóan jelen van az európaiság, hiszen Ausztria csupán hatvan kilométerre van tőlünk, így a határok és a szigorú, korlátozó szabályok megszűnésével az osztrák munkalehetőségek, a bevásárlás éppúgy, mint a kulturális élmények, elérhetővé váltak számunkra. Éppen a szerencsés földrajzi adottságok miatt az Ausztriában munkát vállaló tényőiek sem kényszerülnek elszakadni családjuktól, szülőfalujuktól, hiszen napi vagy heti rendszerességgel itthon lehetnek. Sőt, tizenhárom esztendeje, amióta bizalmat kapok a falutól a polgármesteri tisztséghez, a településünk lakóinak száma 1400-ról 1800-ra emelkedett. Mi tagadás, büszke vagyok rá, hogy mi itt, a Sokorói-dombság szívében ilyen vonzóvá váltunk az új otthont keresők számára. Persze, ehhez hozzájárulnak Ausztria mellett a közeli Győr városa nyújtotta munkalehetőségek szintén, ezért döntöttünk a bölcsődealapítás mellett, hogy a kisgyerekes családokról is gondoskodhassunk.
Egy település vezetője hiába köteleződne el az európai értékek mellett, ha a közössége nem támogatná ebben…
Ez teljesen igaz. De Tényőn, fogalmazhatunk így, hagyománya van a helyi mellett az európai tradíciók, kapcsolatok őrzésének, ápolásának. Szívet melengető példa erre, hogy a hetvenes években a plébániánkon szolgáló hannoveri kántor, azóta is, hogy befejezte az orgonamuzsikusi hivatását nálunk, minden esztendőben visszatér, mert mint mondja, olyan szép emlékeket őriz a tényői évekről. És más, Tényőről elszármazott földijeink is rendszeresen hazalátogatnak, még Ausztráliából is. Mindig nagy öröm, amikor a vakáció letelte után levelet, fotót küldenek nekünk, az itt töltött élményeket felidézve. Civil szervezeteink napjainkban is folytatják ezeket a tradíciókat, nyugdíjas klubunk éppúgy, mint – a nemcsak fiatalokat tömörítő – sportegyesületeink, dalkörünk pedig különösen kiemelkedő ebben, hiszen a zene minden nyelvi nehézséget leküzdve teremt közösséget határon innen és túl. És itt, értékeink között említhetjük pincesorunkat is, hiszen a nemzetközi hírű pannonhalmi borvidék részeként büszkék vagyunk a borkultúránkra. Így büszkén is mutattuk be nyáron a testvértelepülés-találkozón a többi kulturális és természeti kincseinkkel együtt.
Miért tekintették fontosnak, hogy a Merre tovább Európa? című projektnek Önök adhassanak otthont?
Vonzó volt, hogy szlovák, román és osztrák testvértelepülések is meghívott vendégei a találkozónak, s így valóban változatos és hasznos tapasztalatcserére van lehetőség. Ezt sikerült is megvalósítanunk, a találkozó szakmai részén a részt vevő polgármesterek akár ütköztethették is a véleményüket. Ilyen volt például a kerekasztal-beszélgetés, melynek középponti témája az volt, hogy mit nyert a régió eddig az uniós csatlakozással, de arról is szó volt, hogy milyen kihívások elé kell néznie. A vitát Pogátsa Zoltán közgazdász, egyetemi tanár koordinálta. Szóba került itt, hogy az eurózónába tartozó és a még az azon kívül lévő tagországok településeinek mennyiben eltérőek a lehetőségei, miben kell másként gondolkodniuk. A szlovák polgármesterek például, túl az euró bevezetésén, stabil gazdasági környezetről számoltak be, amit mi, hazai településvezetők természetesen nagyon másként látunk. Hiszen az árfolyamváltozások érzékenyen érintenek minket, például egy-egy európai uniós pályázat költségvetését sokkal nehezebb így megtervezni, különösen, ha az a határokon átível, azaz az egyik pályázó euróban, míg a másik nemzeti valutában gazdálkodik. Szóval abban megegyeztünk, hogy nem csak országaink makrogazdaságának, hanem települési önkormányzatainak szintjén is érezhető az eltérés, attól függően, hogy euróval fizetünk vagy sem.
A találkozóra százhatvan résztvevő a környező országok testvértelepüléseiről érkezett. Őket hogyan sikerült bevonni a háromnapos programsorozatba?
Számukra és Tényő, sőt, még a környező települések lakói számára is rendezvényekkel készültünk. Együtt emlékeztünk meg az Európai Unióhoz csatlakozás tizenötödik évfordulójáról. A falunap, a helyi ételekből tálalt vacsora és a hagyományőrző műsorunk jó alkalom volt az ismerkedésre, egymás megismerésére. Az iskolás tanulóknak pedig rajzversenyt hirdettünk. Nekünk, felnőtteknek elgondolkodtató volt látni, hogy a mai gyerekek hogyan válaszolnak a kérdésre, amely pályázat címe volt: „Neked mit jelent európainak lenni?” Ahogyan saját unokáimnál is tapasztalom, úgy itt is nyilvánvalóvá vált, ennek a generációnak a határok nélküli, közös Európa már nem elvont fogalom, hanem a hétköznapokban megélt valóságot jelenti. A legötletesebb munkákat ünnepélyes díjátadó keretében jutalmaztuk, ami a gyerekeknek, ahogyan erről később meséltek, életre szóló élmény volt.
Önnek személy szerint mi jelentette a legkiemelkedőbb élményt a projektben?
Egyértelműen az együttlét, az együvé tartozás érzése, hogy azokkal is, akik távolabbi testvértelepüléseket képviselnek, és így ritkábban van módunk találkozni, most három egész napot együtt tölthettünk. Sokukkal régi barátság köt össze minket. Az pedig különleges öröm, hogy a romániai Mezőmadaras már nemcsak a mi testvértelepülésünk, hanem a szlovákiai Kisudvarnoké is, így szövődnek egyre szorosabbra az összefogás szálai. Büszke vagyok rá, hogy a két település barátságát én kezdeményezhettem, és az első közös lépéséknél én is ott lehettem. Támogatjuk egymást, amiben tudjuk, kinek miben van nagyobb tapasztalata, ha éppen pályázatírásról van szó, akkor abban, ha egy nagyszabású ünnepi megemlékezés megszervezése a feladat, akkor abban. Valódi, élő kapcsolatok ezek, melyek fontosak számunkra, nem pedig kötelező, kipipálandó feladatok önkormányzataink dokumentációjában.
Szerző: SZEKERES P. MÓNIKA, újságíró
