---

Bár manapság igen felkapott fogalmak a stratégiaalkotás, a stratégiai gondolkodás, valójában ezek nem újkeletű témák – gondoljunk csak a trójai faló cselére. Jól definiált cél, átgondolt lépések és a görög katonák együttműködése volt a siker kulcsa.

Az talán nem kérdés, hogy az oktatói mobilitások és egy felsőoktatási intézmény nemzetközi kapcsolatrendszere között van összefüggés. Az Academic Cooperation Association (ACA) által vezetett együttműködés keretében, melyben hat ország, Ausztria, Csehország, Horvátország, Izland, Magyarország és Szlovénia Erasmus+ nemzeti irodái működtek közre, most arra is fény derült, hogy mindez hogyan kapcsolódhat egy felsőoktatási intézmény stratégiaépítéséhez.

A már harmadik évtizede futó Erasmus, majd Erasmus+ program sokáig főként a hallgatóknak nyújtott külföldi ösztöndíj-lehetőségekről volt ismert. Az oktatók és a személyzet számára elérhető konstrukciókba sokáig kevesebben vágtak bele, pedig az oktatói mobilitások fontos elemei egy felsőoktatási intézmény nemzetköziesítésének, amelynek részleteit ez a partnerség vizsgálja közösen. Az első, kvantitatív kutatás elérhető az ACA honlapján.

A kifelé irányuló Erasmus+ személyzeti mobilitások (oktatási, képzési vagy úgynevezett vegyes mobilitási formák) egyénre és intézményi szintre gyakorolt pozitív hatásait és egyéb tényezők feltárását a konzorcium legutóbb egy olyan kutatás keretében folytatta, amely fókuszcsoportok, illetve interjúk segítségével készült el. Az elemzéshez felvett interjúkhoz az Óbudai Egyetem, Szegedi Tudományegyetem is hozzájárult, illetve a Tempus Közalapítvány is aktívan közreműködött a munkában. A kutatás eredményeit az ACA a Driving Impact of Erasmus+ Outgoing Academic Staff Mobility: Current Landscape and Pathways for the Future című kiadványban tette közzé.

A publikáció Strategic approaches to Erasmus+ staff mobility címmel egy reykjavíki konferencia keretében került bemutatásra 2024 júniusában. A cél továbbra is az volt, hogy hangsúlyozzuk az Erasmus+ oktatói mobilitások fontosságát, a bennük rejlő potenciált, legyen az akár nyelvi készségek fejlődése, munkahelyi motiváció, új oktatási módszertanok megismerése, további együttműködések, például közös képzések vagy kutatási projektek kialakítása, de jelentős szerepet kaptak az emberi erőforrás-menedzsmenttel kapcsolatos vonatkozások (karrier, juttatások stb.) is. Ezek mind-mind hozzájárulnak a felsőoktatási intézmények nemzetköziesítésének előre mozdításához.

Nemzetközi körkép a reykjavíki konferenciáról

A kétnapos eseményen jelen voltak Erasmus+ koordinátorok, nemzetközi ügyekért felelős felsővezetők és HR munkatársak is. Számos jó gyakorlattal megismerkedhettünk, amelyből mindenki hazavihette azt a szeletet, amelyre tud építeni az oktatói mobilitások kapcsán. Megtudtuk, hogy az intézmények egy része már az oktatói teljesítményértékelésébe is beleszámítja a külföldi mobilitásokat, és bár a résztvevők egy része már önmagában ezt is „kitüntetésnek” érzi, még nem teljesen tisztázott a személyzeti mobilitások elismerésének módszertana. Ezzel szemben a szlovén rendszerben kötelező részt venni például egy docensi kinevezéshez egy egyhónapos, míg az egyetemi tanárihoz egy háromhónapos (megszakítás nélküli!) külföldi mobilitási periódusban.
 Szó esett a külföldi mobilitástól visszatartó tényezőkről is: az otthoni munkaidő kiesése, a nyelvi akadályok vagy a magánélet is visszavethetik az oktatók vállalkozókedvét.

A rendezvényen hat magyar intézményi képviselő vett részt, közülük ketten egy-egy szekcióban bemutatták saját intézményi példájukat a résztvevőknek. Horváth László (ELTE) beszámolt a Teach with Erasmus projektről, míg Dringó-Horváth Ida (KRE) egy olyan egyetemi szervezeti egységről (IKT Kutatóközpont), amely az oktatók támogatására szolgál, többek között az az Erasmus+ projektben résztvevők számára kínál a jövőben felkészítő kurzusokat.

Szinte egyidőben, idén tavasszal jelentette meg az Európai Bizottság a Higher Education Package 2024-et, amely dedikáltan foglalkozik az oktatói életpálya népszerűsítésével, beleértve az akadémiai személyzet mobilitását.

Milyen tanácsokkal tértünk haza?

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jelenlegi hallgatók a jövő oktatói nemzedéke. Oktatói részről is motiválni kell őket arra, hogy már hallgatóként próbálják ki magukat külföldön hosszabb-rövidebb időszakra, akár Erasmus+ ösztöndíjjal.

Azok, akik korábban még nem vettek részt külföldi mobilitásban, több támogatást igényelnek, legyen az adminisztratív, vagy gyakorlatias jellegű felkészítés a mobilitási időszakra. Hasonlóan fontos a hazatérés után beszámolni a kollegáknak, vezetőknek, és átbeszélni, hogy hogyan tudják a megszerzett tapasztalatokat tovább hasznosítani.

---

 

2024 őszén webináriumsorozat keretében folytatódik az oktatói mobilitások és a nemzetköziesítési stratégiák összefonódásának vizsgálata az ACA vezetésével, amelyben a Tempus Közalapítvány továbbra is közreműködik.

 

Utolsó módosítás: 2024.11.11.